Te, aki elveszted az uralmad
azáltal, hogy hangosan beszélsz
megsérted a szívemet
Próbálok hallgatni
De nem tudom megmagyarázni ezt a furcsa érzést
Te nem akarsz megérteni
És azt mondod, fogjam be, amikor megkérdezem:hogy tegyem?
Nem vagyok meglepve
mert ez a valóság a szerelmünkben
És Én
Nem fegyverkezem ellened
Felteszem a kezem, fel a magasba
Csak azzal törődök, hogy téged szeresselek
Szívvel és lélekkel, úgy mint tegnap
Te, aki elvesztetted az uralmad
Engedd magad sodródni
a biztonságon kívül
Én, aki láttalak felcseperedni
Csak el tudom képzelni
Hogy minden változik
Ma, habár minden ugyanolyan
Mégis azt mondod, fogjam be, mert
Neked uralkodnod kell felettem
Vagy vége a világnak
És én ezt nem tudom folytatni
És Én
Nem fegyverkezem ellened
Felteszem a kezem, fel a magasba
Csak azzal törődök, hogy téged szeresselek
Szívvel és lélekkel, úgy mint tegnap
|