Karen Bliss, újságíró LA-ben kapta el a kanadai születésű énekesnőt.
Zeeks:  a Loose meglehetősen szórakoztató és fiatalos. Mi inspirálta az albumot?
Nelly: ez egy valóban szórakoztató album. Fiatalos elmeállapotban voltam. Van egy két éves gyermekem, szóval a tavalyi év igazán nagyszerű volt. Alapvetően abból állt a napom, hogy felkeltem, játszottam a lányommal egész nap, kivittem őt a parkba, a strandra, vagy bárhova, ahová csak akarta.
Naponta vittem a tipegőmet a SeaWorld-be, a trackeket pedig este vettük fel Timbalanddal. Igazán jó volt. Nagyon friss voltam,  így azt gondoltam mindenről: „Miért ne?” A „Miértet” pedig Loose-nak hívják. Dobd el az előítéletes megjegyzéseidet arról, hogy mi is a jó zene.
Zeeks:  sok ember nem ismer fel az új dalaidon. A hangok meglehetősen megváltoztak. A Promiscous is pont ilyen: eléggé beszédes.
Nelly: néha úgy érzem, művészként, hogy  az emberek hajlamosak meghallani hasonlóságokat különböző emberek zenéiben, míg  ez nem igaz. A pop világában Avril az Avril. A Peaches az Peaches, tudod, és  így hajlamos vagy egy kis lökést kapni. A stúdióban, a Promiscuous felvétele alatt kezdetben fogalmam sem volt róla, hogy is tudnám ezt megcsinálni, mert Timbaland írta a refrént.
Azt mondta: Hé, nézzük át. Én azt mondtam: Az cool, de nem hiszem, hogy készen állnék a teljes verzióra.
Zeeks: Gondoltad volna valaha is, hogy egyszer írsz egy dalt Maneater (Férfifaló) címmel?
Nelly: Nem! A legnevetségesebb az volt az egészben, hogy amikor felvettük a dalt, a hang ordított a stúdióban, emiatt nem csak hogy elkezdett füstölni a mikrofon, de ki is gyulladt! Komolyan mondom. A mikrofon kigyulladt, mert a dal túl hosszú volt. Ez egy rossz ómen volt. Félni kezdtünk a tracktől. Félre is tettük két hétre, mert nem tudtuk, mit csináljunk vele, mert ez olyan gonosz!
Zeeks: úgy hangzik, az a dal nagyon Forrrrrrrrrrrró volt!
Nelly: ja, nem vicces? Mint valami kémia óra. Épp azelőtt láttam a Controllert (kanadai együttes) A Maneater felvétele előtt 3 hónappal voltunk a bátyámmal a Controller és a Death From Above (1979) koncertjén Brit Columbiában, Victoriában. Mondtam is: wow, úgy bírom az egész indie-t, egy újfajta rockzene.  Szeretem a Bloc  Partyt, a Death From Above-t, az Arcade Fire-t és az egész ritmikus rock dolgot. Végülis én banán típus vagyok, mert szerintem a rock a hip-hoppal lett újra felkapott, ami újra ritmusos lett, így most talágatok, a Maneaterben van valami, ami ott folytatódik.